Egyiptom – szándékon kívül - Holnap Kulturális Egyesület

Magyari Sára új évi élménybeszámolójának első része a Nílus partjáról.

Nem volt tervben Egyiptom. Eszembe sem jutott. Tudtam a piramisokról és a Nílusról, de különösebben nem hoztak lázba. Mikor az ősz végén eldöntöttük, hogy karácsony után utazunk, inkább csak beadtam a derekam, nem mondanám, hogy életem nagy álmának valóra váltására készülődtem. Gondoltam: legyen! Az ember lányának néha szándékosan ki kell lépnie a komfortzónájából, jó feszegetni a határait – mondogatta bennem viselkedéskutató énem. Különben meg a piramisok végül is sírok és temetők. Szóval fókuszcserét alkalmaztam, és kerestem az utazás pozitívumait: új hely, évszakcsere, jó nagy sírok, új temetők, más kultúra, különleges ételek. Evvel vigasztaltam magam az utazás előtt pár nappal, mikor már annyira be voltam sózva, hogy éjjel megébredve izgultam. Aztán december utolsó vasárnapján indultunk. Előtte pár nappal még lezuhant néhány gép, a hírek reklámozták is rendesen, de így legalább tanulmányoznom kellett a térképet, hogy mi ugye nem arra megyünk. Egyik anyu azért izgult, hogy nagy köd lesz, és nem fog tudni jó irányba repülni a gép. Másik anyu attól tartott, hogy én majd elkóborolok, és ellopnak. Emlékeztettem, hogy közelebb állok az ötvenhez, mint a húszhoz, és az ottani férfiak sem vakok. Szóval nem hinném, hogy pont rám fájna a foguk. De akkor meg azért izgult, hogy be ne ússzak a tengerbe, mert hallotta a hírekben, hogy turistákra éhes cápák ólálkodnak Egyiptomban. Mindenki szerencséjére pont apálykor értünk oda, a víz sem volt úszni való, így nem kerültem összeütközésbe velük.

A temesvári reptéren szép román gép várt. Kényelmes, kedves személyzettel. Landoláskor El-Gurdakában minden könnyen ment: vártak, irányítottak, vittek. Igaz, arra nem számítottunk, hogy vízumot kell váltani leszállás után. Jól működő a reptér, igen sok a rendőr, s ha úgy adódik, rászólnak az emberre.

Sötétedéskor értünk a szállásra: csodaszép, elegáns hely a Vörös-tenger partján tágas, kényelmes szobával, erkéllyel, hihetetlen mennyiségű étellel. Én még ilyen szépet nem láttam! A személyzet csak férfiakból állt: jóképű, nyílt tekintetű, szép szál férfiak, akik hihetetlenül segítőkészek és udvariasak voltak. Kezdett nagyon tetszeni a dolog. Aztán megterveztük a programot: az év utolsó napján Kairó és a piramisok, az új év első napján Kleopátra-spa, harmadik napján Luxor: Királyok völgye és a Nílus, utolsó előtti nap pedig Gurdaka. Kértem az idegenvezetőt, mutassanak nekem egy helyi temetőt. Nem tudom leírni, hogyan nézett rám, de összehozta.

Kaíró 20 órás program volt, éjjel kettőkor indultunk. Modern kis busz jött értünk, 12 személyes, pedig mi csak négyen voltunk. Kedves sofőrök, a hotel uzsonnát csomagolt az útra. Végig csodálkoztam: 5 sávos új autópályán mentünk, bár kaotikusnak tűnhet az ottani autózás, de nagyon figyelnek a sofőrök. Igen nagy biztonságban éreztem magam. Gyakran volt útellenőrzés gépfegyveres katonákkal, de igazából ez nem volt félelmetes, inkább növelte a biztonságérzetemet.

Meglepett a románul beszélő muzulmán vezetőnk nyitottsága, az óváros különböző felekezetű templomainak békés egymásmellettisége, az ízlésesen csomagolt ereklyék kiállítása. Rengeteget kérdezhettünk, értelmes válaszokat kaptunk. Igaz, útitársainknak az agyára mehettünk az állandó érdeklődésünkkel. Nagy élvezettel másztam le egy-egy piramisba. Igazi sírélményem volt. Mondjuk, egy kicsit meleg volt és világos odalent, de azért csak temetkezési hely belsejében voltam.

A luxori utazás sem volt különb: oszlopcsarnokok, magaslatok, egyiptomi istenek, Hatsepszut fáraónő története. Majd a Nílus! Közben imádtam a tavaszi meleget, a sivatag színét, a szervezett és fegyelmezett programszervezést. Minden kérdésemre választ kaptam. A mítoszkeltés nagy üzlet, de engem az emberi tudás, fegyelem és kreativitás fog meg. A piramisok, a hatalmas oszlopok, óriási kőtömbök az emberi ész nagyságáról tanúskodnak, az emberben lakozó isteni teremtőerőről. Kár csak a mai tudásunk alapján hitetlenkedni! Kár, hogy nem a többszempontú megismerésre törekszünk! Jó lenne elfogadni, hogy a régi emberek régebbi korokban több mindent tudhattak, mint mi manapság.

A három város építészeti és kulturális csodái mellett lenyűgöző volt a testkényeztető program is: száraz szauna, majd a nedves után bevezettek egy hatalmas, gőzzel teli terembe, ahol márványasztalokra feküdtünk négyesével. Langyos vízzel lemostak, majd átdörzsöltek sóval – gondoltam én, ám később kiderült, kókusz volt. A lényeg, hogy ott feküdtem kiterítve és besózva a halványan megvilágított márványlapon. Közben a mumifikálás járt az eszemben: a lemosás, a bekenés, a halvány termek, a kőasztalok. De én még éltem. Egészen biztosan tudom, mert éreztem, hogy olyan helyre is került kókuszreszelék, ahova szerintem Kleopátrának soha. A végeredmény viszont sugárzó volt: kókuszszagúan vigyorogtam egész délután. És éber figyelemmel fordultam az egyiptomi istenek és emberek felé. Mellesleg az emberek, pontosabban az ottani férfiak nagyon érdekesek. De ezt majd a folytatásban írom meg. A lényeg: a Kleopátra-kezelés hatni kezd, és Anubisz pedig méricskélni …