A Felhőfoszlányok című diákantológia október 24-én 6 órától került bemutatásra a nagyváradi Művészeti Líceum dísztermében. Az antológia a Limes kiadónál jelent meg az ősz folyamán Szatmárnémetiben a Szamos Diákirodalmi Kör kezdeményezésére, amelyben jellemzően Szatmár és Kolozs megyei fiatalok írásai mellett tizenhárom Bihar megyei diák művei is szerepelnek. A kötetbemutatón fuvola játékot hallhattunk Füzesi Sárától és tanárnőjétől, illetve zongoradarabot Györfi Edmondtól. A jelenlévő szerzők bemutatkoztak, elmondták, hogyan kezdtek el érdeklődni a költészet, az alkotás iránt, illetve fel is olvastak verseikből. Az alkalom moderátorai Szűcs László és Kemenes Henriette voltak.
Az est folyamán elhangzott, hogy már évek óta tervben volt egy diákantológia, de nem voltak elegen. Kinde Annamáriának voltak ilyen jellegű kezdeményezései, aki létrehozta a Junior-rovatot, illetve a Kemenes Heni által szervezett Élő Várad is a fiatalokat célozza. A Tabéry Géza novellapályázat is egy remek lehetőség arra, hogy megcsillogtassák a diákok tehetségüket, s aki az első díjat elviszi, az ki is adhatja kötetbe írásait.
Mielőtt a diákok elkezdték bemutatkozójukat, Andó Réka, a Majomsziget ifjúsági lap főszerkesztője átvette a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének díját, miután Réka, röviden ismertette a Majomszigetet.
A jelenlévő diákok a színpadra vonultak, Szűcs László elmondta, ki honnan érkezett, hol tanul, Kemenes Henriette pedig kiemelt néhány jellemvonást az alkotók műveiből.
Számomra a legmeghatározóbbak és -meghatóbbak Pál Viktória versei voltak, hiszen ő az édesanyjáról ír, akit hamar elvesztett. Úgy gondolom, hogy bár egy nagyon szomorú élettapasztalat az övé, de csodálatos, hogy megtalálta a módját annak, hogy kifejezze fájdalmát. Őrangyal című költeményét olvasta fel, amelyet először a margittai református templomban adott elő közönség előtt.
Beke Imre Dávid írásait például az erőteljes lokálpatriotizmus hatja át, hiszen mély szeretet köti Váradhoz. Várad nevezetességei vonulnak végig versein, s ezekről emelkedett hangnemben szólal meg.
Márkus Zoltán szerint a költészet érzelem- és valóságtükrözés. Az ő verseit a szerelem élménye és a felfokozott érzések itatják át. Tánc című versét olvasta fel, amelyben egy szerelmi közeledés valósul meg.
Szallós Kinga-Fruzsina elmondása szerint, verseiben a szép helyett a valóságra világít rá. Egyik kedvenc verssorom tőle: „…mindenki azonosan van huzalozva.”
A felnőtté válás küszöbén állni, megélni a mindennapi aggodalmakat, de ugyanakkor megpróbálni bízni egy boldog jövőben, bizony nem könnyű. A kispárnánk sok könnyet fel kell itasson, de mindig van eső után szivárvány, ahogy Tóth Kinga írja.
Nem mindig kell megmaradni a mai formáknál, van, aki szeret visszamenni az időbe, és ódákkal, szonettekkel, szatírákkal, archaikus szavakkal bravúrozni. Üveges István így fogalmazott: „Én visszamegyek, én ilyen 19. századi vagyok.” Az ember gyönyöre című verse az emberi természet komplexitását és magát a tudományt próbálták megragadni az én interpretációmban.
Az élőbeszédszerűség nemcsak a nagy klasszikusainknál volt fontos, hanem Wagner Lilla-Katalin is igyekszik az élőbeszéd alapján írni, illetve nem megszokott szavakat beemelni verseibe.
Összegezve, örülök, hogy ennyi tehetséges fiatallal találkozhattam, illetve szívből gratulálok nekik, szüleiknek, tanáraiknak, és nem utolsó sorban a szerkesztőknek, akik egyengetik építő kritikájukkal útjukat!
Göcz Nikolett
