November 8-án nyílt Gy. Szabó Béla a fenti címmel az erdélyi metszetművészet kiemelkedő alkotójának tárlata a Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota második emeleti kiállítótermeiben. A kiállítás színes képet ad az alkotó által használt technikákról: megismerhetjük pasztelljeit és szénrajzait, továbbá olajfestményeit és fametszeteit. Juraszek Krisztina írása.
Gy. Szabó Béla 1905-ben született Gyulafehérváron. Rajztehetségére már gimnáziumi éveiben fény derült, azonban megélhetési okokból a budapesti Műegyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait. Később, a harmincas évek elején állította ki egyik első művét a Károli Gáspár Társaság kiállításán. Ezzel egy időben nyílt lehetősége a fametszet technika kipróbálására is. Nem sokkal később már önálló kiállítása nyílt Kolozsváron, pár év múlva pedig felvételt nyert a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Kiapadhatatlan művészetének fő inspirációs erejét külföldi és belföldi utazásai és az otthoni környezet imádata szolgáltatták. A haláláig (1985) aktív alkotó munkásságát számos elismeréssel, díjjal jutalmazták.
A kiállítás négy egymásból nyíló szobában foglal helyet, felosztása pedig a különböző alkotási módszerek szerint történik. A tárlat talán nem abban a teremben kezdődik, amelybe a látogató előszőr lép be, azonban felépítésének struktúráját nem a kronologikus sorrend adja, így igazából mindegy is, milyen irányba halad az ember. Az egymástól legtávolabbi szobákban elhelyezett írások teremtik meg a kontextust a néhai művész hátterének ismertetésével, – az első teremben olvashatunk pályájának kezdetéről, míg az utolsóban egy összefoglaló életrajzot tekinthetünk meg – ezzel egyfajta keretet teremtve a kiállításnak.
A tárlat ismertetését jobbról az első teremmel kezdeném. Ebben a helyiségben rövid ismertetőt kapunk Gy. Szabó Béla családi hátteréről, arról, hogy miként fordult a művészet felé, hogyan ismerkedett meg a különböző technikákkal. Gimnáziumi rajztanáráról és egyben mentoráról, Reithofer Jenőről láthatunk egy portrét, illetve pár általa készített alkotást is megtekinthetünk. Különböző művészeti ágakban tevékenykedő kortársairól xilográfiával készített portréi, továbbá fametszeteiből összeállított könyvei, mint például a Liber Miserorum, a Homokvilág és a Barangolókönyv is helyet kapnak. A Gy. Szabó által használt eszközöket és az élete során megnyílt kiállításairól készült katalógusokat is szemügyre vehetjük.
A következő teremben az alkotó szénnel készült rajzait, illetve számos pasztell művét mutatják be, ezeket az Erdélyben általa elhíresült fametszetnél sokkal kevésbé tudatos munkafolyamatként jellemezte. Ezen képeinek témáit főként utazásaiból merítette (Bievres-i erdő, Kínai falu) de a hazai táj és a természet szeretete is megjelenik számtalan alkotásában (Erdélyi táj, Kolozsvár).
A harmadik teremben olajfestményei kapnak helyet. Az inspirációs forrás hasonló, mint pasztell rajzainál: külföldi látogatásainak és itthoni élményeinek leképezése (Bözödi dombok, Falusi porta, Céllövölde). Festményei korábban a nyilvánosság számára Kolozsváron kívül nem voltak megtekinthetők.
Az utolsó teremben a fametszet munkáiból meglehetősen széles válogatást tekinthetünk meg: egészen a technikával való megismerkedéskor készült alkotásoktól, a már élete vége felé létrehozott darabokig. Gy. Szabó a harmincas évek elején ismerkedett meg a xilográfiával, melyben gyorsan nagy sikereket ért el és nemzetközi szintű ismertséget hozott neki. Az évek során az eljárás alkalmazásával rengeteget kísérletezett: munkái egyre plasztikusabbá váltak. A természet ábrázolása (Hofstade-i tó, Csicsó vára) és a hétköznapi falusi életet bemutató jelenetek (Két purdé) egyaránt foglalkoztatták. Életművének talán legkiemelkedőbb alkotásaiként tartják számon a Dante Alighieri Isteni színjátékából és a Jelenések könyve alapján készített metszetsorozatait, melyek alkotójaként pápai áldásban is részesült.
A művész hagyatékát ápoló Ferenczy Miklós kolozsvári református lelkész jóvoltából egy páratlan kiállításnak lehetnek szemtanúi a palotába látogatók. A sokszínű életművét bemutató tárlat azért is különleges, mert az elmúlt évtizedekben nem volt rá példa, még élete során is csak egy ehhez hasonlóról tudunk. Gy. Szabó Béla jelentősen hozzájárult a régió kulturális identitásának megőrzéséhez és bemutatásához.
A kiállítás 2025. április 5-ig tekinthető meg.
A nagyváradi Gy. Szabó Béla kiállításról az Újvárad folyóirat januári számának Galéria rovatában is beszámolunk.
