2024. július 31-én lesz 175 éve annak, hogy Petőfi Sándor eltűnt a segesvári csatatéren.
A költő személye, költészete, no meg az e kettőhöz társuló eszme élénken foglalkoztatja a közvéleményt eltűnése, feltételezett halála óta. 1860-ban kezdeményezte Reményi Ede hegedűművész egy Petőfi-szobor felállítását Budapesten, öt évet kellett várni a szoborbizottság felállításához és újabb húsz esztendő telt el az alkotás felavatásáig, Izsó Miklós alkotást Huszár Adolf fejezte be. Erdélyben az első Petőfi-szobrot Segesváron avatták 1897-ben, de Köllő Miklós alkotását 1916-ban Magyarországra szállították és Kiskunfélegyházán állították fel 1922-ban. Székelykeresztúron 1948-ban állították fel Márkos András egészalakos Petőfi-szobrát, de a művész elégedetlen volt művével, újabb szobor készítésébe vágott bele, ezt 1973-ban sikerült felavatni.
E szobrok elkészülésének körülményeiről, a költővel való hasonlatosságról és az általa képviselt eszményről, az alkotások életéről és utóéletéről, ideológiai gátakról és a nemzetiségi politizálás kiskapuiról, a Petőfi–Bălcescu-„árukapcsolásról” szól korabeli sajtódokumentumokra és levéltári anyagokra hivatkozva Sarány István Petőfi arcai című új könyve. A kötetet a Petőfi-szoborállítási dilemmák, viták is időszerűvé teszik, támpontokat szolgáltatva a történések megértéséhez, értelmezéséhez.
A nagyváradi Holnap Könyvek Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált mű bemutatóját 2024. július 31-én, szerdán 16.30-tól tartják Székelykeresztúron, a Molnár István Múzeumban.
