Évek óta ünnepelgeti a nyár derekán az ő kultúráját „Nagyvárad helyi magyar közössége”, ha már van neki ilyenje, hát miért is ne tegye, hát fáj az valakinek? Nem fáj, dehogy is. A magyar kultúra január végi napját lenyúlva, lelkesítőbben fogalmazva megötszörözve az idén augusztus 17-től 21-ig nyúlnak az események, amelyek népszerűsítése érdekes módon többnyire román nyelvű médiafelületeken zajlik, mindenki örömére. Hadd lám, mi a kínálat, gondoltunk egy méreteset.
Hamar kiderül, az ötnaposság igazából abban teljesedik ki, hogy a nevezett időszakban reggel tíztől este tízig őstermelői produktumokat és szorgos kéz műveket lehet majd beszerezni az alkalmi főtéri vásárban, ami nyilván Pece-parti Párizsunk jelentős kereskedelmi hagyományai előtt tiszteleg. Úgyhogy effektíve kulturálódásra szűk másfél napja marad Nagyvárad magyarjainak, meg a többi kíváncsi népnek: huszadikán kora este a Bémer téren néptáncelőadás, majd az új kenyér megáldása és megszegése öregbíti a hagyományokat. Aztán huszonegyedikén, ami máris zárónap is egyben, érkezik négy darab allegórikus virágjármű közül Debrecenből, egy tavirózsás, egy szentistvános, egy a Magyar Posta, s egy a szomszédváros képzési központja jóvoltából. Ezek közösségi megtekintése mellett lesz néptánc, sporttánc, menettánc, valamint egy fúvószenekar, este pedig ismét néptáncelőadás – ezúttal professzionális – zárja a fesztivált a Szigligeti Színház sokat megélt deszkáin.
Ha néhány kattintással visszakeressük a magyar kultúrnapok tavalyi programját, aztán még a tavalyelőttit is, láthatjuk, a különbség ezek között jobbára csak annyi, hogy az idén már nem erőltetik a gyermekprogramokat. Nézze csak a sok kis csibész a posta virágkölteményét, ne az arcát festesse. Vajon milyen üzenetet kívánnak kifejezni a szervezők – amelyből több intézmény is van – azáltal, hogy mégoly színvonalas népművészettel, vásári forgataggal és a giccset súroló látványosságokkal kívánják megjeleníteni e város magyar kulturális értékeit, múltját és jelenét? Olyan ez, mint amikor egy vegyes etnikumú lagziban a zenekar belekezd a jazaszép, jazaszép, akinek a szemekék örökzöldbe.
Semmi kétségem, remek énekes, táncos produkciókat hoznak a vendégfellépők, hangulatos nyári délutánt tudnak majd teremteni. De hogy ilyen címen, Magyar Kultúra Napjai, Nagyváradon, látszólag öt napos programkeretbe ne férjen bele semmi, ami a város klasszikus vagy kortárs képzőművészetét, fotóművészetét, színművészetét, klasszikus zeneművészetét, építőművészetét, irodalmát vagy helytörténetét stb. illeti, mindezekből semmit se lehessen megmutatni, az maga a koncepció, a rezervátumba skatulyázás, a megvalósuló provincializmus, a nagyváradi magyar kultúra magasról történő semmibevétele.
Szűcs László
