„Engem mindig az írás gyógyított”. Ez a mondat többször elhangzott Tóth Ágnes: Nem kopog senki a vers falán című könyvének bemutatóján, amely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg. Az esemény a Bunyitay Könyvtárban került megrendezésre, október 22-én, 6 órakor. A könyv a helyszínen megvásárolható volt. A szerzővel Szűcs László beszélgetett. Stéfán Bodor Mária előadásában halhattunk néhány alkotást a kötetből, illetve Trifán László által megzenésített műveket is.
A megjelent mű a tizenhetedik darabja az életműnek, de ez az első verseskötet, ami felnőtteknek szól, holott a költő harmincöt éve publikál. Úgy vélem, hogy ez azt is bizonyíthatja, hogy, Tóth Ágnes, életének egyik fordulópontjához érkezett.
A szerző elmondása szerint ezek a versek a következőképpen születtek: „Egy nap arra keltem, hogy eszembe jutott néhány sor, és elkezdtem írni. Akkor arra gondoltam, hogy Istenem, újra élek, újra alkotok!” Tóth Ágnes életében ez egy mérföldkő volt, hiszen nemrég kezdett el gyógyulni, amiért kifejezte mély háláját, hiszen a hosszas emlékezetkiesés után, ismét írhat, közölhet a Napsugárban. Azt is elárulta, hogy a most megjelent versei mellett van még vagy negyven-ötven vers, amit kiadásra szán a jövőben. Azok a versek képzőművészeti alkotásokra íródtak. Emellett színdarabjai is vannak készen megírva, illetve újabb két kötetre való gyermekvers.
Az alkotások az emlékezés motívumát hordozzák. Van olyan vers, amelyben a dédnagymamára emlékezik vissza, de olyat is hallhattunk, amelyben azt fejezi ki, hogy a Kossuth-utcai mesterek az égbe költöztek, és kihaltak velük együtt a mesterségek is. Olyan művek is fellelhetőek a kötetben, amelyekben a gyerekkor kedves emlékeit idézi fel, vagy amelyben összehasonlítja a régi Váradot a mai rohanó várossal.
Feltevődött a kérdés, hogy mit tett volna másképp az írónő az életében, amelyre a következő választ adta: „Semmit nem csinálnék másképp. A világon semmit.” Bár nagyon sokat fáradozott az életében, hiszen kilenc éven át volt a Duna TV tudósítója, illetve a Bihari Naplónál is dolgozott, de úgy érzi, mindennek így kellett történnie. Bár nem tudja mikor írhatta a verseit, mikor jutott idő rájuk, de a lényeg, hogy megalkotta őket.
Számomra nagyon motiváló volt hallani, hogy Tóth Ágnesben ilyen nagy intenzitással ég az alkotás tüze, és tele van tervekkel, ennyi idősen sem lankad munkakedve.
Mielőtt távoztam, vetettem még egy tekintetet a könyvtárra, és arra gondoltam, hogy ez az ódon hely mennyire összhangban van a versekben megjelenő múltidézéssel.
Göcz Nikolett
