A Festum Varadinum előrendezvényeként, május 3-án adták át a közönségnek a nagyváradi Léda-házat, az egykori Stern-házat, amely a felújítást követően újra a város kulturális életének egyik színterévé válhat. Az eseményt Ady Endre és Brüll Adél (Léda) közös szobrának leleplezése koronázta meg, melyet Deák Árpád szobrászművész alkotott.
A rendezvény a nagyváradi Művészeti Líceum diákja, Bacsó Ágnes fuvolajátékával kezdődött, aki Georg Friedrich Handel F-dur Szonátájának két tételét adta elő. A zenei nyitány után Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője, a Léda Alapítvány elnöke köszöntötte a jelenlévőket, megidézve a ház irodalmi és történelmi jelentőségét.
Cseke Attila fejlesztési miniszter beszédében az épület restaurálási folyamatáról szólt, hangsúlyozva a kultúra kiemelkedő szerepét Nagyváradon, különösen Ady örökségének fényében. Ezt követően Szabó Ödön parlamenti képviselő, a projekt egyik legfőbb kezdeményezője, – szavaival élve „hajcsára” – idézte fel az épület történelmét, melyet a magyarság múltjához, jelenéhez és jövőjéhez kapcsolt.
A Léda-ház belső tereiben a nagyváradi magyarság emblematikus alakjainak tárgyi öröksége is megtekinthető. Ilyen például Horváth Imre költő hagyatéka, melynek külön emlékszobát is szenteltek.
A köszöntőkben Deák Árpád szobrászművész munkásságát is méltatták, akinek számos alkotását a romániai magyar közösség nagyra becsüli. Nagyváradon, a Pece-parti Párizsban mostantól nemcsak a Fő utcán álló Holnaposok szoborcsoportnál készülhetnek emlékfotók, hanem itt, a Léda-háznál is – egy újabb, szimbolikus találkozóhelyen.
A politikusi üzeneteket követően Szűcs László reflektált a helyszín szimbolikus jelentőségére, és kiemelte: a történelem és az értelmiség értékteremtő szerepe mellett a jövő nemzedék kezében van a staféta, hogy ez a ház továbbra is a város kulturális térképén maradjon. Többek közt úgy fogalmazott: „Akad bőven feladat értékteremtésben és értékőrzésben, továbbadásban. Megvan immár ezekhez a méltó tér. De a legjobb mégiscsak az lenne, ha jönnének az új váradi nemzedékek, kopogjanak be, kérjék el a stafétabotot, s töltsék meg ők ezeket a kultúrtereket tartalommal, ötlettel, értékkel, élettel.”
Hajdu Géza színművész egy különleges, félig elbeszélés, félig monológ formájában szólalt meg – Péter I. Zoltán szövegrészleteinek a felhasználásával – Brüll Adél – Léda – hangján keresztül. A történet szerint hazahívják Párizsból édesanyja halálhírére. Ez az irodalmi pillanat megrendítő párhuzamot vont a ház újranyitásával – a Léda és Ady közti szerelem lírai története szinte tapinthatóvá vált. Ady és Léda kapcsolata kiemelkedő helyet foglal el a magyar irodalomban és irodalomoktatásban, s ez az előadás még inkább elmélyítette e szenvedélyes szerelem varázsát és kultúrtörténeti jelentőségét.
Ady több levelet is írt Lédának a Stern-ház címére – ezekből néhányat Tóth Tünde színművésznő adott elő, érzékenyen tolmácsolva a költő személyes hangját.
A záró fuvolaszó ismét egy művészeti középiskolás, Füzesi Sára előadásában csendült fel, J. S. Bach G-moll Szonátájának második tételével lezárva a beltéri programokat.
A mintegy százfős közönség ezután kivonult az épület udvarára, ahol leleplezték Deák Árpád szobrát: Ady és Léda sziluettje mostantól méltó helyen áll Nagyvárad szívében. A látogatók megpihenhetnek e bronzba öntött szerelem mellett, elmerengve azon az irodalmi örökségen, amely generációkon átívelő hatással bír.
Corodi Viktor
A szerző a Partiumi Keresztény Egyetem Magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója
Alexandru Nitescu felvételei
