Kortárs művészeti spektákulum címmel jelent meg Ujvárossy László Munkácsy-díjas képzőművész legújabb kötete a Holnap Könyvek gondozásában. A tanulmányokat, esszéket és művészportrékat tartalmazó kötet bemutatójának a frissen felújított Léda-ház emeleti terme adott helyet május 5-én. A szerzővel a kötet szerkesztője, Szűcs László beszélgetett.
Az idén hetvenéves Ujvárossy László megkerülhetetlen alakja a nagyváradi művészéletnek. Képzőművészként, íróként és néhány éve szerkesztőként és tanárként is rendkívül aktívan járult hozzá a város szellemi örökségének gazdagításához. Nemcsak tudásával és tehetségével, hanem vitalitásával, életkedvével, aktív kíváncsiságával és barátságos természetével is maga köré vonzza az embereket, ahogy ez a Léda-házi kötetbemutatón is történt.
A művésznek ez év márciusában a Pesti Vigadóban nyílt egyéni kiállítása A fák vörös virágokat lázadnak címmel, 2023-ban pedig Napkezek című, szintén egyéni tárlatával volt jelen a Műcsarnokban. A váradi kötetbemutatóra is elhozott néhányat legújabb alkotásai közül, amelyeket pop-up kiállítás formájában csodálhattak meg az érdeklődők a Léda-ház napsütötte tetőtéri részében.
A mű megszületésétől a kiállításig
Ujvárossy László elmondta, egy-egy kiállításra készülve, miután a kurátorral közösen kiválasztják a műveket, már nincs szükség arra, hogy beleszóljon a saját tárlatába. A kurátor munkája nemcsak a művek kiválasztása, hanem az is – és ez az igazán fontos – hogy egy jól meghatározható koncepció köré szervezze az alkotásokat. Így jön létre egy teljesen új alkotás: maga a kiállítás. Ujvárossy László kifejezetten szereti, ha a munkáit mások válogatják. Saját bevallása szerint, sok művésszel ellentétben, rá kifejezetten jellemző a kísérletezés, nem szokott belenyugodni egy szemléletbe, és nincs egy sajátos védjegye, rá jellemző jól bevált technikája vagy formavilága. Ehelyett nyughatatlan, folyamatos mozgásban lévő alkotónak vallja magát.
A legtöbb esetben sorozatokat alkot, és az egyes darabok összessége adja majd a végleges, teljes művet. Ez olykor a kurátoroknak is nehézségeket okoz az alkotások kiválasztása és kiállítása során. A Léda-házba elhozott alkotások is egy sorozat részei, egyben kell értelmezni, befogadni őket. Ujvárossy szerint egy mű akkor lesz befejezett, amikor megtörténik a befogadása. Ez a szemlélet a readymade-jeiről is híres Marcel Duchamptól származik. A nyugati emberek szabadabban mernek beszélni a művészetről, nálunk felfedezhető egy ridegebb távolságtartás a legtöbb befogadó és alkotás között. Nem úgy szocializálódtunk, hogy merjünk véleményt mondani egy-egy művészeti alkotással kapcsolatban.
Sok esetben ezért sem tudunk különbséget tenni egy műtárgy és egy dísz vagy egyszerű giccs között. A giccsből pont a művészet hiányzik, azaz a giccs tartalmatlan, hiányzik belőle az, ami az örök művészek és a lázadó művészek sajátja. Ez utóbbiak pedig nagyon fontos szerepet töltenek be a művészetben, hiszen ők azok, akik még nagyobb szabadságra törekednek, a normák exkluzív igazságai fölé emelkednek, megszállottan kutatják az aszcendenst és így tovább.
A befogadás mint művészi aktus
„A romantika egy másfajta művészetszemléletet hozott, amiben a reflexió és a befogadók hozzáállása is úgy viszonyult a romantikához, hogy ez kaotikus, tehát beteges. Ezzel ellentétben a klasszikus művészet az örök szépség, az egészséges. Ezt a szemléletet sajnos sok diktátor alkalmazta a művészetpolitikában, és ezek a szemléletek felbolygatták a befogadás lényegét is.” Duchamp szerint a művészi aktusban nem egyedül az alkotó vesz részt, hanem a befogadó is, hiszen befogadó nélkül nincs valódi művészet, meg kell történjen a kapcsolat a mű és a közönség között, létre kell jöjjön az interpretáció.
Egy komoly krízis alakult ki a modern művészet kapcsán, mert a modern művészet atomizálta a befogadást és a mű létrehozását is, és olyan alkotások születtek, amelyek nem az abszolút, örök szépségnek igyekezetem megörökíteni, hanem szembementek vagy kifejezetten lázadtak ez ellen. Így jött létre többek között a dadaizmus, szürrealizmus vagy konstruktivizmus. Aztán persze ezek az irányzatok is idővel klasszikussá válhatnak. „Szerintem az örök művészet attól örök, hogy állandó változásban és mozgásban van, így ennek befogadása is állandó változásban kell legyen.” Legtöbbször a kortárs művészetet vagy elutasítjuk, vagy el se megyünk egy kortárs művészeti kiállításra. A kortárs művészek nagy része aktuális problémákkal foglalkozik, így lesz a művészetnek globális hatása.
Alkotni a társadalmi jólétért, avagy Beuys 7000 facsemetéje
Ujvárossy szerint Joseph Beuys volt minden idők egyik legnagyobb művésze. Beuys a 70-es és 80-as években felhívta a figyelmet arra, hogy bolygónk ásványi energiahordozói rohamosan fogynak, és a földi élet hatalmas veszélyben. Az utolsó alkotása során 7000 facsemetét adott el, és azok, akik ezeket megvásárolták és elültették, hozzájárultak Köln és környéke levegőjének minőségi javulásához. Az ilyen és ehhez hasonló művészeti koncepció, az ilyen megmozdulások akkoriban egészen újszerűek voltak, sokan nem is tartották ezt művészetnek.
Azonban határesetek tolják előre a művészet szekerét, új ajtókat nyitnak meg, és talán segíteni is tudnak a helyzeten, amiben vagyunk. Mert Beuys szerint minden ember művész. Mindenkiben van olyan kreatív tudás, amit a társadalom javára fordíthat. Sokáig nem értette Beuys művészetét, viszont saját bevallása szerint ő egy nagyon jó befogadó, mert amit nem ért, az igyekszik addig kutatni, amíg megtalálja a kapcsolódási pontot. A Kortárs művészeti spektákulum című kötet is így született.
Kitágult látószögből figyelni a világot
1980-ig nem volt rá mód, hogy a művészek és művészetkedvelők szabadon utazhassanak külföldi kiállításokra, nemzetközi biennálékra, triennálékra. Ujvárossy fiatalon csak kétszer járt külföldön, 78-ban Krakkóban, 84-ben pedig Böszörményben. Akkoriban, amikor Ujvárossy László a Kolozsvári Művészeti Egyetemen tanított, Ioachim Nica volt a rektora, aki azt mondta, hogy be fognak szerezni egy buszt, és a diákokkal együtt ellátogatnak a Velencei Biennáléra. Így Ujvárossy és a diákok 2002-ben először láthatták élőben a velencei kiállítást. Ez hatalmas változást hozott. Ettől a világlátástól szinte egyetlen év alatt megváltozott a kolozsvári iskola minősége.
A Velencei Biennálé látogatása után kezdett el művészeti írásokat közölni az akkor induló Várad folyóiratban, és az olvasók rendszeres betekintést nyerhettek nemcsak az egyes országok pavilonjaiban kiállított alkotásokba, hanem a nemzetközi kiállítás egész atmoszférájába. Szuggesztív, rendkívüli tehetséggel megírt szövegeinek köszönhetően Ujvárossy nemcsak egyszerűen megmutatja, hogy ő mit látott, hanem arra is rávezeti az olvasót, hogy hogyan érdemes látni az egyes alkotásokat.
A Velencei Biennálén nagyon sokat fényképez. Amikor először látogatott el a Biennáléra szándékosan nem dokumentálódott előtte hiszen felfoghatatlan mennyiségű anyag van a kiállító művészekről és alkotásokról egyaránt. Azonban megtanulta, hogy sok olyan művet is igyekezzen befogadni, amelyek nem nyerik el a tetszését, hogy a látottakat tanárként tovább tudja adni a diákoknak. Kizárt, hogy mindenki ugyanazzal a szemmel nézzen egy alkotásra, és itt megint visszaérkezünk a befogadás fontosságára.
Nagy Pál egy olyan pedagógus és művész volt, akire mindig felnézett, 12. osztályban pedig a tanár felkérte élete első kiállítására. Nagy Pál egy olyan oktató volt, akinek néhány módszerét Ujvárossy is előszeretettel alkalmazta a diákjaival. Többek között arra igyekezett rávezetni a diákokat, hogy olyan érzékenységgel kell a művészet felé fordulni, hogy képesek legyünk megállapítani azt, hogy az adott műben van-e érték, és ha nincs, akkor is igyekezzünk felfedezni azt. Szintén Nagy Páltól vette át a gyakorlatot, amely során arra kéri az első éves művészetis diákokat, hogy rajzolják le a vonatfüttyöt. Nem a mozdonyt és nem a sípot, hanem a füttyöt. Valahol itt kezdődik a vizuális gondolkodás, amit csak és kizárólag gesztussal lehet megmutatni. Itt nem működik a mimetikus erő. Ezzel a látszólag egyszerű gyakorlattal igyekezett rávezetni a diákokat arra, hogy tulajdonképpen mit jelent a vizuális gondolkodás, ami a kontraszt, a harmónia, a ritmus, az egyensúly és az arány keveréke.
A kötetbemutató után az író dedikált, a dedikációt pedig családias hangulatú beszélgetés és koccintás követte.
Ujvárossy László három részből álló, többszáz illusztrációt tartalmazó Kortárs művészeti spektákulum című kötetét Nagyváradon az Illyés Gyula, Libris Antica és Humanitas könyvesboltokban vagy az alábbi linkre kattintva https://holnap.ro/konyveink/ujvarossy-laszlo-kortars-muveszeti-spektakulum/ lehet megvásárolni.
Az művésszel készített életinterjút itt hallgathatják meg: https://www.ujvarad.ro/videotar/elet-mu-ujvarossy-laszlo/
Kemenes Henriette
