Úgy látszik, ez lesz a szignóm, ez a bolt: nem a Vadas-féle, hanem a cipőbolt.
Elmegyek a boltig abban a tudatban, hitben, hogy nekem szükségem van egy újabb cipőre, mert én olyan nagy világutazó vagyok (ami pedig nem!), de hogy ,,sokat” utazom, mondják, de még ez sem, én akkor már inkább emberutazó vagyok, oda megyek, ahol a barátaim vannak s ehhez kellene egy jó cipő szoktam volt mondani, amikor elmentem a boltig!
De ott a hatalmas választékot látva és még a kisebb nyelvi modelleket (elárusítónők, mert általában itt is nők az ők) is megkérdezve, nem tudok dönteni, hogy ez vagy az lenne a jó gyalogló cipő, s akkor marad ez, amivel amúgy is simán megteszek egy délután 18 ezer lépést;

Mert már legutóbb is ez volt, amikor azt mondtam Józsa Márta ,,Útszélen” című (internetes) rádiós műsorában, hogy a zsidóknak nem volt könyvtáruk Nagyváradon s ennek az lett a következménye, hogy akkor egy/másfél hónapot ezzel foglalkoztam, hogy a 44.850 leütéssel megírjam az Ullmann-gyűjteményről a tudhatókat. Ezt a nettó 38.505 betűt, nevezhetnénk adatutazásnak!

De szerencsére nem tanultam belőle, a cipőboltból, mert most megint, amikor két hét vagy tíz nap leforgása alatt, 4+1 és még egy embernek is azt állítom, hogy én tudom, hol volt ez a bolt (a Vadas és Tsa.), akkor egy olyan helyszínt kerestem és képzeltem el, ami jól illeszkedik a napló mozgáslogikájához, az alap útvonalhoz (nagyszülők ↔ iskola ↔ apa otthona), és ami teljesen elképzelhető és logikus lett volna azoknak, akik ismerik Nagyváradot.
De szerencsére a valóság héhány nap leforgása és a billentyűim alatt talált egy jobb formát és talán egyben az igazit is.

Az internetes találatok hamar kiadták a helyes választ, de aztán az apróbb egyezések illesztése volt az, ami több időt igényelt!
Az aukciósházak képeslapjainak a leírásában volt olvasható: ,,Nagyvárad, Oradea; Bémer tér, A Magyar Általános Bank Nagyváradi Fiókja, Drogéria, Fazekas szabósága, Vadas üzlete, villamos”.
Azonban előbb vagy ekkor még az dominált az agyamban, hogy a könyvben ,,Zsolt Ágnes, Éva lányom” nem így ismertem meg a nagyszülők -főleg az anyai nagymama- reakcióját, hiszen azt, vagy úgy tudjuk, náluk volt többet. Mert ez a Vadas-bolt valóban kiesett a ma általam logikusnak tűnő útvonalakból, ahol Éva a napi rutinok okán megfordulhatott volna.
De aztán ezt olvashatjuk:
,, (…) akkor is a Vadas-üzlet felé járok, ha más irányba van dolgom, és néha tíz percig is nézem a Vadas kirakatát. Minden anyagnak, ami a kirakatban van, kívülről tudom az árát, a színét és a szélességét, és azt is, hogy minden hétfőn új kirakatot rendez a Vadas és Társa.”
Akkor tehát megnyugszom, az éppen tizenkét éves lánynak mégis elég nagy mozgástere és szabadsága volt, lehetett az akkori belvárosi Nagyváradon!
S ezen felbuzdulva máris keresem a „Vadas textilkereskedő Nagyvárad” vagy ,,a Vadas és Társa” szavakat a kereskedelmi és iparkamarák nyilvántartásában bízva, reménykedve, de ott nem találok semmit. Azaz ilyen listák nincsenek vagy még nincsenek digitalizálva.

Akkor ismét előveszem a C-könyvespolcomról ,,A Tegnap városát” (Tel-aviv, 1981) és ott megtudom, hogy ,,Vadas Jenő főúti kereskedő” (mást is megtudok, de csak menjek sorrenben!). A főúti kereskedő MARTON ISTVÁN: ,,A birkenaui perron” című írásában jelenik meg! De nemcsak ő hanem Vajda főrabbi is ebben a ,,vaggon”-ban van. De erről is, később! A szerzőről csak annyit tudok, hogy ebben a kiadványban ,,A magyarérzelmű zsidók döntő szerepet vittek a váradi sajtóban” felsorolásban az ő neve is szerepel: ,,Pár vonással lerajzolhatom lágerbeli önarcképemet, amelyre valamennyien többé-kevésbé hasonlítottunk, íme: egy csontváz, kezében lapát, ruhája szögesdrót, érintése életveszélyes.”
Ízlelgessük: ,,ruhája szögesdrót”.

A ,,Nagyvárad”, 1944. április 21. péntek, 4. oldalán A Zöldkereszt* vasárnapi gyűjtésének részletes eredményéből című beszámolóból azt is megtudjuk, Dr. Vadas Jenő 30 pengőt adományozott. Fontos megjegyezni, hogy ebből a lapszámból azt is megtudjuk, hogy Éva nagypapájának Dr Rácz Rezsőnek a Korona gyógyszertára, Hitler Adolf utca 1., 13—76., még mindig ott van a Szolgálatos gyógyszertárak között. Május 3-án zárják gettóba az embereket.
(* Egy Országos Egészségvédelmi Szövetség, de 1944-ben, a front közeledtével a szervezet munkája a nagyváradi bombázások következtében sérültek ellátására és a menekültek segítésére összpontosult.)

De vissza a bolthoz, a bolt kereséséhez!
És íme, itt egy újabb nyom a ,,Nagyvárad”, 1941. szeptember 1. hétfő, 8. oldalán (az próhirdetéseknél):
,,Állást nyer
Középiskolás végzett fiút tanulónak fizetéssel fölvesz Vadas női divatüzlet, Rákóczi ut 1. 150″
Tehát megtudjuk, hol volt az üzlet! Azt, hogy ez később valóban ,,és Társa” jogi formában vagy néven működött-e, azt nem tudjuk meg.
Ez a mai Republicii utca 1. szám!
A legjobb kép erről a KOLOZSVÁRY-HÁZ nevű épületről ezen az oldalon érhető el: https://nagyvaradi-varosi-vasut.go.ro/elsovillamos.html, de én most kivágom, oda is a vateráról került, azt viszont nem találom!
És mindezeken felbuzdulva és immár meg is nyugodva, hogy megvan a bolt, tovább kutatok immár az emberek után!

Az Uj kelet, pártonkívüli napilapban, Tel aviv 1964. március 15. vasárnap, ezt találom:
,,Fájdalommal, megtört szívvel jelentjük, hogy
Vadas Jenő
(Nagyvárad — Bát Yám)
76 éves korában elhunyt.
Temetése ma délután, 4 órakor lesz a Kirját- Saul-i temetőben.
Gyászolják: felesége, ELLA, VADAS ISTVÁN és családja, valamint rokonsága és baráti köre.”
Tehát a Vadas család túlélte a holokausztot!
Heyman Évától tudjuk, hogy ők is ott voltak a nagyváradi gettóban!
,,Vadas Pistát különben azért találtuk itt, mert a nővére, Nusi néni a Vajda főrabbi felesége. Ők mindig itt laktak, mert ez a ház paplak. Mi régen sokat jártunk ide, mert azelőtt a nagybátyám, dr. Kecskeméti Lipót, Marica nagypapája volt a főpap Váradon, ő pár évvel ezelőtt meghalt, és ez a Vajda jött utána. Jól ismertük az egész házat és a kertet, a nagyszülők mondták is, szép kis viszontlátás a papházzal! Mikor mi megérkeztünk, itt már rengeteg ember volt. Az összes bútorok ki voltak rakva az udvarra, és mi próbáltunk elhelyezkedni. A rendőrök megengedték, hogy hozzunk otthonról élelmiszert, és a bizottság a templomtéren azt mondta, hogy majd az asszonyok fognak főzni, mosni és takarítani, egyéb dolguk úgysem lesz. A Vajda-házban a pince a plafonig tele volt fával, és Ági azt mondta, hogy így legalább tudunk meleg vizet csinálni, és a gyerekek melegben fognak fürdeni. Sehogy sem tudtam megszámolni, hányan vagyunk a házban, mert még az előszobában és a lépcsőházban is matracokon ültek emberek, járni sem lehetett tőlük, mert mindig egy lábba ütköztünk bele.
Később az eső is eleredt, Nusi néni gyönyörű bútorai kint áztak a kertben. De ő azt mondta, nem bánja, bárcsak rothadna el minden darab. Úgyis másé lesz ezentúl! Vadas Pista felültetett az ablakpárkányra, mert csak ott volt hely.”
Nusi, azaz Dr. Vajda Istvánné sz. Vadas Anna és férje dr. Vajda István a neológ izraelita hitközség főrabbija nem élték túl, nevűk ott van A Tegnap városa című könyvben összeállított a deportációban elhunytak névsorában.

És akkor már csak az összes Vadas Pistára vonatkozó még fellelhető adat és egy sejtés.
Az Uj élet (nagyváradi napilap II. évfolyam) kedd 1946. június 4. oldalán, a Színes heti híradó / Házasságok rovatban ezt olvassuk:
Vadas István—Kovács Éva.
És akkor íme ehhez egy (elképzelt, de valamennyire konzisztens) idővonal.
Ismét Éva naplójából: ,,Én azt álmodtam, hogy Vadas Pista volt a teherautó sofőrje, és borzasztóan mérgelődtem, hogy miért lett Vadas Pistából SS.”
Tehát Éva fejében Pista nem „fiú”, hanem inkább „férfi”, aki autót vezet, tehát Pista 1944-ben kb. 20–24 éves lehetett s így 1946-os házassága idején
22–26 éves.
Azt, hogy Pista tudhatott-e a Naplóról, nem tudom. Ebből ,,A Tegnap városa” könyvből csak az derül ki, a könyv ugyanabban az évben jelent meg héberül, amikor Pista apja meghalt. Annyit tudunk azonban, hogy Pista tagja volt a hatvan tagú választmánynak, tudott az Emlékkönyv kiadásáról, amelyben vannak részletek Éva naplójából.

Ezt az anyagot, egy hét alatt írtam meg, de ha órákba kellene átszámolnom, akkor mondjuk 2×4 óra összesen, amihez azonban hozzá kell számolni néhány sétát azokon az útvonalakon, ahol Éva járt és járhatott (közben azt is lemértem, a Rácz nagyszülőktől sima sétával húsz perc alatt ért el az iskolába).

Most csak azon gondolkodom, mit mondhattam most olyat, amit megint felül kell majd bírálnom egy következö írásomban, hogy még többet és pontosabban megtudjunk Nagyvárad és az itt élt emberek 82 évvel ezelőtti életéről.

Kelt: Nagyváradon 2026. 04.17.

És íme, nem telik el egy nap sem s máris találok még egy újabb fényképet, amelyen igazából a Park szálló van (Hotel Parcul, Bulv. Regele Ferdinand), tehát valamikor a román időben (circa: 1920-1940) a Tikvah egyesület honlapján, ahol jól kiaolvasható az ,,Eugen Vadas Jenő” felirat annak, aki tudja, mit lát. A jobb olvashatóság kedvéért „digitális restaurálás”-hoz a gemini képjavítót használtuk és így tudtuk megoldani, a betűtípust nem sikerült teljesen rekonstruálni!
https://www.tikvah.ro/ro/evreii-in-oradea/contributia-evreilor-in-oradea/cladiri
Ez a hely körülbelül 70 méterrel lehet közelebb a Heyman-házhoz, de ez nem lehet az a hely, ahol Éva néha elidőzött, hiszen ő minden bizonnyal a napló írásához közelebbi időpontra gondolhat, amikor Nagyvárad már Magyarország és az utca ismét Rákóczi.
S ugyanennek az alig eltelt 24 órának valamelyik digitális lapozásánál (lapozás a fényben!?, lapozás a pixelek között!?, pixelpörgetés!?), amikor szintén másSALL foglalkoztam jött elémbe ez a hirdetés:
„NAGYVÁRAD TÁSKAÁRU-GYÁR
Hartmann Sándor
Üzlet: Rákóczi-út 1. szám
Üzem: Szacsvay utca 22.szám” ebben a kiadványban:
Elul, Tisri, Chesvan Szept. Okt.-Nov.
A XXI. IZR. KÖZSÉGKERÜLET HITKÖZSÉGEINEK KÖZLEMÉNYEI
KIADJA:
A NYUGATI SZERT. KONG. IZR. HITKÖZSÉG NAGYVÁRADON
Nagyvárad, 5703 / 5704 – 1943
LÁSZLÓ KÁLMÁN KÖNYVNYOMDA NAGYVÁRAD, KOSSUTH LAJOS UTCA 11

Következtethetem-e ebből arra, hogy akkor a Vadas társa ez a Hartmann Sándor volt? Vagy az „és Társa” a korszakban gyakran nem konkrét személyt jelölt hanem:
üzlettársat (név nélkül), örököst vagy egyszerűen presztízsformula volt tehát az sem biztos, hogy egy konkrét, beazonosítható „társ” volt mögötte.
Itt most stílusosan a Szacsvay utca 22. számú házzal kellene folytatni, hiszen az Éváék számára kijelölt szállás az éppen Szacsvay utca 20. alatt volt.

Sall László

Megosztom: