A diktátorok is születik

(avagy a  III. Richardoknak mindig elsőre sikerül?)

iFESZT – Napló 2026. november 17.

Mit mondjak, közben sok mindenről lemaradtam, mert máshol voltam (Marosvásárhelyi Könyvvásár); mondhatnék sok mesét erről a távolmaradásról, sok jó találkozásokról, de az is olyan lenne, mint ez a székelycsabai kezdés, hogy már a címmel kiveszi a kezünkből a brutuszi megoldást: ó, én is láttam, hogy ez fog jönni!

Mert itt is jobb ha mindent leleplezek: nem születik diktátor! hiába ez a címe:  Székely Csaba: Egy diktátor születése -Yorick Stúdió, Marosvásárhely.

Mert itt is egy mesével kezdődik (de most akkor volt Brutusnak testvére vagy nem volt)! Ahogy szokott: egy mesévé sűrűsödik félelem, remény, szeretet vagy mindennek a hiánya, de akár az ellenkezője is!

A legnagyobb talány, amit talán ma este már nem fogok megfejteni, hogy a  III. Richardoknak mindig elsőre sikerül? Azaz mi annyira vakok vagyunk, netán el vagyunk foglalva saját magunkkal?

A mai 2026-os (tényleg, vajon mikor kezdődik egy új korszak a színházban a világban, a színház világában, de főleg Nagyváradon!) majdnem összművészeti színház (ezt már néhány napja is írtam, akkor hangháznak nevezvén, de ez a felfogásom csak megerősödést nyert): hangosítás, de ebben az össznemzeti megközelítésben, amikor már hadd olvassa az elhangzó szöveget legalább minden néző (is), hová fut ez ki mind az „engem-nem-érdekel” sivatagába, ha mindössze egy képernyőn s ott csak bizonyos szögből bizonyos számú „olvasó” lehet szemfüles tanúja az éppen zajló alkotásnak!?

(Éppen látom, ez egy kérdés lett volna: a képernyő csak a kiválasztottaké-e?)

De ugyanígy az idézetek is, mint például ez:  

Shine out, fair sun, till I have bought a glass,

That I may see my shadow as I pass.

„Ragyogj csak, szép nap, míg nem szerzek egy tükröt, hogy láthassam az árnyékomat, amint elhaladok.” (1. felvonás, 2. szín vége)

(De igazából lehetne egy másik idézet is, mert mivel az életünk nem ismételhető, ami történik benne nem ellenőrizhető, hogy valid lenne-e egy másik életben, akár egy Brutuséban is!)

Mert anyánk, az Anya mindig ezt mondja, folytasd, fiam, csak folytasd!

Van még egy (vagy 101) kibontatlan nyelvi játék a darabban, az én kihallásomban: „Inkább kivágnám a nyelvemet, semhogy kimondjam.” De ez bármennyire is shakespeari, de mégis csak egy óhaj-sóhaj mondat, ami talán el sem hangzott s tán az alapszövegben sem volt benne!   

Én szerettem a szövegnek ezt a szinkronizálatlan asszociativitását!

A megidézett jelenidejűségből és a térazonosságból származó túlbeszélés -lásd például a címet- visszatartó hatású volt egyáltalán nem vált nevetségessé a diktátor ebben a produkcióban! Köszönet érte!

A sok megválaszolatlan kérdés egyáltalán nem azt kívánja illusztrálni, hogy ez milyen egy ilyen vagy olyan előadás volt, hanem csak a megválaszolatlanságukat! Mert ez egy kitűnő, élvezhető és szerethető előadás volt a felvételire elsőre bejutó 3,1 Richárdunkkal.

És mindez, ahogy ezt manapság is illő mondani, nem jöhetett volna létre ha az egyszemélyű Galló Ernő meg nem kéri Székely Csabát, írna róla meta-fickós mondódrámát!

És mindez -az írás-, ahogy ezt is illő mondani manapság, nem jöhetett volna létre ha a holnap.ro adminisztrációja nem szerez lehetőséget e darab megnézésére!

Mit mondjak még az igaz mellé!?

Jaj, ezt még nem mondtam? A diktátorok is születik, de mi alkotjuk meg őket!

S ez már holnap is, a színházon kívül is látható, azaz játszható lesz!


előadja: Galló Ernő

díszlet, jelmez: V. Sós Beáta

rendezőasszisztens: Bartha Lóránd

rendező: Sebestyén Aba

megjegyzés:

„A diktátorok is születik” azért hagyom mert a színpadi játékban sok diktátort megidéz a színész!


Sall László


Megosztom:
Facebook