Szinte látom öreg Odüsszejánkat, felhozza a szennyest (de már kimosva és megszárítva), ledobja az ágyra (a saját felesége ágyára, hiszen mondtam már, hogy öreg) és kimegy a képből (innen a szinte) és ott megkérdezi tőle Homéroszunk: és mondd, te ósdi Zeusz, ha itt lejár a szerződésed, mihez kezdesz, óhazádban (azaz ott Erdélyben)?

A Szingli Geti* színház iFESZT-programjában néztem meg a David Schwartz rendezte MÁSOK ÉLETE darabot, aminek szövegkönyvét – interjúk alapján a – írta és szerkesztette Kész Orsolya!

És mondom mindezt magamnak (de persze csak magamban!) a darab közben: a megrendezett élet! Tehát nem elég, hogy esélyt adunk az életnek, hogy ő szője a mi kis éltünk alvóritmusát, a szerkesztő Kész Orsolya még az életet is meg kellett alkossa, úgymond készre simítsa!

Egy új korszak (amikor a jól – vagy de legalább – fizetett munka után és miatt fél kontinenseket költözünk) új élményeit szerintem is érdemes volt már ma egységbe rántani!
Az életet elvileg éljük. Innentől megtörténik velünk, összekuszálódik, félbemarad, ellentmondásossá válik. Az interjúkban megszólaló emberek pedig éppen ezt az életanyagot adják át: emlékeket, történeteket, önértelmezéseket, utólagos magyarázatokat.

De a színpadon éppen csak rántást nem készítenek a színészek (persze, hogy volt kedvencem: színész is, de nyelvi fordulat is!), de a jól felépített képi és gondolati világ a közösségi individuum megalkotása közben minket végig kézen fogva vezetett a befogadásig terjedő beavatásig!

Bátor darab, bátor (színtiszta kortárs) rendezés!

David Schwartz egyszerű, de pont ettől oly zseniális cselekményelem egységbe tudta fonni e nem-történeseket!
1. Az élet megtermeli a maga történeteit.

2. Az ember utólag megpróbálja elbeszélni őket.

3. Az interjú már eleve szerkesztett önéletrajz: az emlékező válogat, hangsúlyoz, elhallgat.

4. A dramaturg ezekből újabb szerkezetet alkot.

5. A rendező pedig a felismerésig ismerős színpadi életté rendezi az egészet: az életet s arra a 90 percre ezzel a mienket is.

És a társulat nem egyszerűen az életet vitte színpadra, hanem az élet színpadra állításának folyamatát is végig csinálták a szemünk láttára és előtt.
Szerintem ez jó színház!

Őszinte kívülállóként, amolyan második évadként, én nagyon megnézném e darab folytatását (akár a szerző fabuláló virtusát felvonultatva vagy újabb hús-vér riportok alapján) az itt megismert öt szereplőt egy erdélyi öregotthon menedzsereiként átvilágítva hazai magunk életét!
Mert így ugye könnyű másokra ismerni és e másokon keresztül magunk jobbik énjére is ha idegenben vagyunk, mint ezek itt öten!
E személyek nem a trójai háborúból térnek haza, hanem egy másik életből. A tiszta szennyest (saját életüket) felhozták, de a saját történetük rendezését még nem fejezték be.
És ez az újabb megrendezett élet közelebb visz-e minket a magunkról szóló igazsághoz, vagy éppen eltávolít tőle?
Lehetne a panzió neve: Home Eros a Székely-Kárpátokban!

Avagy A POLITIKUSOK!
Az öt szereplő úgy dönt, hogy nem tér vissza Nyugatra, és nem akarja többé a gazdagok hátsó felét mosni. Ehelyett panziót nyitnak.

A vendégek között természetesen politikusok, tanácsadók, egykori titkosszolgálati emberek és néhány gyanúsan jól öltözött nyugdíjas.

A panzió házirendje:

– A vendégnek mindig igaza van, kivéve, ha politikus.

– A személyzet nem politizál, csak megfigyel.

– Aki el akarja hagyni a panziót, annak előbb el kell számolnia a múltjával.

És a dramaturgiai csavar: egy idő után már senki sem tudja, hogy ki a vendég, ki a személyzet, és ki rendezte be az egész intézményt. Tudjuk, Dürrenmatt meg most legutóbb a nagy sikerű magyar filmprodukció, az Itt érzem magam otthon!
 

* Szingli Geti = színházba járó magányosok gyülekezete, azaz togethor (geti)

https://csikijatekszin.ro/hu/eloadasok/masok-elete

iFESZT – Napló 2026. november 10.

Sall László

Fotó: Kelemen Kinga