Az életének 89. évében szeptember 28-án elhunyt nagyváradi színésznőt múlt szombaton, október 3-án búcsúztatták szerettei, pályatársai, tisztelői a Szigligeti Színház előcsarnokában. Az alábbiakban Hajdu Géza színművész kolléga, jóbarát beszédének közlésével búcsúzunk a város egyik legszeretettebb polgárától, Bathó Idától, aki 1938. február 25-én született Homoródszentpálon, s akit élete és munkássága több mint fél évszázadon át a holnaposok városához kötötte.
Megrendült hozzátartozók, kollégák, Bathó Ida színművész tisztelői!
Egy olyan kedves kolléganőtől búcsúzunk örökre ma, aki mindenkit szeretett. Nagy dolog ez manapság, amikor minden irányból csak a gyűlöletre való uszítás zúdul reánk. A mi Idusunk nem eszerint élt. Ő inkább a Biblia tanításait követte. Minden dolgotok szeretetben menjen végbe. Ez sugárzott egész lényéből. Az, hogy mindenkivel törődött. Mindenkihez volt egy-két jó szava.
Vele szóbaállni a megnyugvást jelentette. Ez áradt minden megnyilvánulásából. Láttad, őt őszintén érdekli az, hogy mi van veled, mit csinálsz, mi van az egészségeddel. Jutott energiája más bajainak a meghallgatására, jótanácsra, törődésre, segítésre. Az ember szereti, ha törődnek vele, ha anyáskodnak fölötte. Ida a zsigereiben érezte ezt. Nem véletlenül hívta Szabó Ódzsa mindannyiunk édesanyjának, Ida rászolgált erre a titulusra. Nem csak szűk családi körét, hanem mindenkit istápolt, aki vonzáskörébe került. Mindenkiről tudott mindent. Minden kollégája problémája a szívügye volt, és nem csak nálunk, szeretetgyűrűje kiterjedt más színházak közösségére is.
Kapcsolatai révén mindig tudta, mi zajlik mások háza táján, s mindezt jó szándékból, szeretetből, tiszteletből, őszinte érdeklődésből cselekedte. Ez a mások iránti határtalan szeretet megmutatkozott színpadi munkáin is. Szoktuk mondani, lejött a színpadról. Nem volt nála rátermettebb anyaszínésznő társulatunkban, ezt igazolja eljátszott szerepeinek sora. A sok anya, dada, nagymama, meseanyó, cseléd szerepet felsorolni is nehéz lenne. De emlékeinkben kutatva kimagaslik az Anyám könnyű álmot ígér anya szerepe, mintha Sütő András róla mintázta volna, pedig fordítva történt, Ida hangolódott rá Sütő szövegére. Azt hiszem, élete legszebb ajándékát kapta, amikor ott állhatott 1975. szeptember 17-én Marosvásárhely színpadán, kéz a kézben, a közönség ünneplése közepette Sütő András édesanyja és az őt megjelenítő színésznő, Bathó Ida. Ritka ünnepi pillanat egy színésznő életében. Ugyancsak kimagaslik alkotói palettáján Göncz Árpád Magyar Médea című egyszemélyes drámájának színpadi megjelenítése. Maga a szerző is nagyon szerette ezt az előadást, és főként Idát.
Nem mehetünk el szó nélkül Idának a versmondáshoz való kapcsolatáról. Egyedül vagy társakkal állt sokszor pódiumra, hódolva, hirdetve a költészet szépségét, örökkévalóságát, mint az emberi lélek nemesítésének eszközét. Balladák földje, Ének-sürgető, Csak tiszta forrásból, E földhöz tartozom, Termő ékesség, Szerelmes szívek, Várad városa szívemnek – amelyekre még emlékszem.
A hetvenes-nyolcvanas években megélhetési okokból nagyon sokat jártunk turnékra, főleg a Székelyföldre, ahol akkor még nem voltak önálló színházak. Általában este játszottunk, napközben volt időnk kirándulni, ismerkedni a hellyel, az emberekkel. Ida mindenben benne volt, soha sem kellett semmire kapacitálni. Elsőként mászta meg a sziklákat. Egyszer a Szent Anna-tónál serdülő fiúk csurigáztak, négy golyóscsapágyon futó tákolmányon, a hegygerinctől le a tóig. Ida egyből elkért a fiúktól egy csurigát, és persze Körner Nusival – Ida akkor már túl a hatvanon – leereszkedtek a meredek hegyoldalon. Szerencsére a tó előtt sikerült lefékezniük. Csíky Ibivel, legkedvesebb barátnőjével laktak mindig egy szobában. Egy-egy három hetes turnén volt idejük beszélgetni. Ettől függetlenül, mikor hazaérkeztünk, leszállva a buszról, ők még egy fél óráig szőtték a beszéd fonalát. Erről az Ida–Ibi barátságról sokat lehetne beszélni. Példaértékű volt. Történt, hogy az Ibi esküvőjén az anyakönyvvezető előtt Ida mondta ki a boldogító igent, mert Ibi nagyon meg volt hatódva a boldogságtól… Ida nem tudta kivárni Ibi nagy alakítását, ezért segítendő a meghatódottat, hangosan kimondta az igent. Ida viselt dolgairól csak szeretettel lehet beszélni. Nekünk, hátramaradottaknak a feladata ezek továbbadása, éltetése.
Ezt az örökké mozgékony, jókedvű, szeretetreméltó asszonyt sem kerülte el a tragédia. Élete teljében, ígéretes színésznői pályája elején autóbalesetben elhunyt gyönyörűséges lánya, Földes Katika, akkor már debreceni színésznő. Nyilván Ida soha sem tudta ezt a mérhetetlen fájdalmat meggyógyítani, élete végéig cipelte magával. Reméljük, abban a másik dimenzióban már megtörtént a várva várt nagy találkozás. Újra együtt a család. Fájdalomdíj a szenvedésekért. A magányos és átsírt éjszakákért.
Ma egy hete találkoztam vele utoljára. Úgy volt, hogy hétfőn is meglátogatom, erre már nem kerülhetett sor. Távozásomkor kórházi ágyából utánam szólt: „Szeressétek egymást!” Ez volt az ő testamentuma nekünk, még élők számára. Milyen jó lenne, ha be tudnánk tartani, de legalább törekedjünk rá. Az ő lelke, vigyázó tekintete is jobban megnyugszik. Addig csak Sütő Andrást idézve: „Néz ki belőle a lélek, mint toronyból a bakter…”
Nagyrabecsült kollégáim, ne feledjük Ida hagyatékát, szeressétek egymást! Ámen.
Hajdu Géza
