A taps szabadsága.
Egy hős. Az ember. Egy hős az ember. Az ember, egy hős. Vagy lehetne még ragozni, de minek.
A végén úgyis eléri, hogy egyedül marad szerepében elhagyottan!
Ezt gondolom a legutóbb látott színházi előadásról. De mikor ezt leírom, látom, hogy inkább HANGházi előadást kellene mondanom.
például azért is, mert van, amikor egész jelenetek játszódnak a sötétben, nem hogy dominál a hang, szinte csak az van meg a díszletmunkások fejlámpáinak felvillanásai.
A Haza Sólymai című előadás már a második, amelyet rövid egymásutánban látok a nagyváradi színházak közös produkciójában, ahol a történelmileg helyes nyelvet használják (például egy szekus románul beszél), a magyar főszereplők meg magyarul (mert ők azok, akik eltérítik a gépet Bécsig) és aztán a még mindig magyar, de magát már a 23 millió románnal olyannyira azonosító Béla (nyilván a szamosújvári börtönben) románul mondja fel az emberi szabadság egyetemes nyilatkozatát azzal bezárólag, hogy mindenkinek jogában áll nem tapsolni!
Innen is gondolom, hogy hangház, hiszen itt értünk a szóból, a végén, mint az őrültek tapsolunk, mi nézők, akiket a többi színész (hangész?) már rég magunkra hagyott.
De az az érzésem, ezt a rendező, Ioana Păun nagyon kitalálta.
Ugyanis így kezdődik a darab, hogy keresem a helyem a nézőtéren, jópofáskodom s egyszer megszólal a hangszóróból, hogy: Pszt-pszt! románul persze: Ssssss! Azt hittem azonnal hazamegyek, engem csak ne csitítsanak, nekem nézőnek is vannak jogaim, annál is inkább hogy még meg sem kezdődött az előadás!
Ez azonban később is jól működik, már követhetetlen lesz, mikor beszélnek egymással a szín/hangészek s mikor velem a néző-, hallgatóval!
Ez a nyelviséggel való játszás megteszi hatását: hol bevon, hol meg elidegenít!
És még valami! Ez a vegyes nyelvhasználat talán egy új korszak kezdete. Nem tudom, hogy ez jó út-e? Nem tudom, hogy a múlt feldolgozásához, mostantól nem lesz már elég az egynyelvű, egyperspektívájú köldöknézés?
Mire nyit teret nekünk ez az új játékosság?
Például elhisszük-e most, mi a nézőtér magányában, majd negyven év múltával, hogy jogunkban állt-e nem tapsolni Ceaușescu beszédei közben?!
Sall László
Fotó: Teatrul Regina Maria
https://www.szigligeti.ro/eloadasok/szigligeti/A+Haza+S%C3%B3lymai/923
