A Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor 1999 óta meghatározó szellemi műhelye Karcagnak, Berekfürdőnek, de az egész Nagykunságnak, „Barbaricum-Magyarországnak” is. Az idei tábort augusztus 31. és szeptember 3. között rendezték, melynek a nyitónapján Serfőző Simon Kossuth-díjas író, költő, a nemzet művésze mondott emlékbeszédet Körmendi Lajos sírjánál. A rendezvény a MMA támogatásával valósult meg. Kocsis Csaba tudósítása.
Serfőző Simon méltatta az írótábor alapítója, Körmendi Lajos munkásságát, aki otthonának vallotta ezt a kunokkal betelepített vidéket: „Rövid ideig volt távol – mondta, majd hazatért. Karcag kapott egy kitűnő írástudó embert, azon túl tanárt, könyvtárost, klubvezetőt, még alpolgármestert is. Könyvkiadót hozott létre, a Barbaricumot, ahol a saját, de a mások könyvét is közzé tette, hogy a kunság népének életét, ezt a tájhazát, kultúráját, a kazak-kun szellemi rokonságot is bemutassa az olvasóknak. Ezt a munkásságot Karcag városa nemrégiben posztumusz Pro-Urbe díjjal ismerte el.”
Az első napon Hosszú András, a település polgármestere köszöntötte az érdeklődőket, és az írótábor tagjait. Laboncz Mónika közművelődési munkatárs pedig arról szólt, hogy a Bod László Művelődési Ház mindig örömmel fogadta az írótábor rendezvényeit. A köszöntők után Bertha Zoltán irodalomtörténész, az MMA rendes tagja a Berettyóújfaluban megjelent Tavasz körút – Múzsa utca című kötetet mutatta be, amelynek különlegesége abban áll, hogy a bihari tájhaza központjában évekig (1997–2014-ig) egy magánháznál tartották a költészet napját. A szerkesztő, Kocsis Csaba erről a rendezvénysorozatról szóló korabeli fotókat, újságcikkeket gyűjtött egybe.
Körmendi Lajos a szülőföldjéről, a kunokról, a pusztáról és keleti (Tatárföldre, Kazakisztánba, Mongóliába és Kínába tett) utazásairól írt verseket a Kurgán című kötetében. A második előadó, a Ratkó-díjas Korpa Tamás költő szerint a Kurgán akkor igazán érdekes, amikor nem útikönyvként, nem egzotikus útinaplóként olvassuk. A kötet mélyén egy különös kérdés dolgozik: hogyan lehet idegen helyeken önmagunkat felismerni? A kérdés másik oldala: hogyan válik az idegen a saját múltunk tükrévé? A kötet 64 poémája olyan költői kísérlet, amelyben Körmendi azért keresi fel a Keletet, hogy megértse a Nyugat peremén, a Nagykunságban elfoglalt saját helyét.
Vass Tibor József Attila-díjas költő, az MMA Miskolci Regionális Műhelyének köztestületi képviselője „megszólalásának” címe Pluszjelek Berekben – Fecske plusz Körmendi, Tompa plusz Pávai volt. A Spanyolnátha gondozásában megjelent két kötetet mutatott be. Mindkettő felfogható Berekfürdő legújabbkori kulturális katalógusának is. A Fecske Csaba: Hetvenhét magyar énmese első bemutatója a 2025-ös berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor után, a Spanyolnátha hernádkaki Kertfesztiválján volt. A Tompa plusz Pávai antológiában sajnos már nem szerepelhet Fecske Csaba-vers. „A képzelet játékában Pávai-Vajna hívja ide vendégségbe Tompa Mihályt. Tompára olyan jó hatással van a gyógyvíz, hogy arra kéri Pávai-Vajnát, Hernádkakon is keressenek együtt hasonlót. Vajon megtalálják?” – tette fel a kérdést felkért alkotóinak a szerkesztő.
A második napon Szűcs László, az Újvárad főszerkesztője tartott előadást a nagyváradi évfordulókról Kinde Annamária 70, Gittai István 80, Horváth Imre 120 címmel. Gittai István váradi költő sokáig volt a bereki tábor lakója. Az előadást követően Szűcs László más oldaláról is bemutatkozott: csatlakozott a Szászné Ökrös Beáta, ifj. Miczura Károly és Kocsis Csaba alkotta Körömvirág együtteshez. A koncerten saját gondolatait olvasta fel a Kinde Annamária életművéből összeállított Húzódjál közelebb című műsorban a megzenésített versek között.
Szeptember 2-án a Helikon 100 – Jubilál az erdélyi magyar irodalom bölcsője címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak Fekete Vince József Attila-díjas költő, az MMA rendes tagja és Gálfalvi Ágnes, a marosvásárhelyi Lector Kiadó vezetője részvételével. Gálfalvi Ágnes beszélt arról, hogy az irodalmi társaságot 100 évvel ezelőtt, 1926. július 18-án alapították a marosvécsi Kemény-kastélyban, amely a két világháború közötti időszak legmeghatározóbb erdélyi magyar szellemi műhelye és íróközössége volt. A közösség generálta az Erdélyi Helikon létrejöttét, amelynek az első száma 1928 májusában, az utolsó 1944 szeptemberében jelent meg Kolozsváron. A Helikon 1990-től ismét megjelent az erdélyi kulturális életben, a szerkesztés alapvetését ebben a műhelyben sajátította el Fekete Vince, még akkor, mikor Szilágyi István látta el a főszerkesztői feladatokat.
Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész és Oláh András József Attila-díjas költő, a Partium főszerkesztője ismertették a lap történetét és mutatták be az idén megjelent számokat. Elhangzott, a folyóirat életében voltak nehezebb periódusok is – abban, hogy ez a lap még ma is létezik, abban Felhős Szabolcs főszerkesztőnek komoly érdemei vannak. A lapszámbemutatón Vári Fábián László Kossuth-, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, műfordító, az MMA rendes tagja a közelmúltban megjelent versét olvasta fel, majd Marcsák Gergely tolmácsolta a neves kárpátaljai költő, Ha leszállván a nap című alkotását megzenésítve. Az írótábor az idén 75 esztendős Vári Fábián László köszöntésével ért véget.
Fotók: Vass Tibor (Körömvirág Együttes), Kocsis Csaba (Oláh András, Jánosi Zoltán)
