Karcok címmel indítottunk sorozatot a Holnap.ro oldal blogfelületén, heti rendszerességgel olvashatják Schönberg Éva jegyzeteit.
Göndörhajú, barna kisfiú közelít a játszótérre, nyomában a nagypapájával. Amint odaérnek, a gyerek felmászik a csúszdára, majd bátran leereszkedik. Látszik, nem először vannak itt. A csúszda tövében egy hasonló korú sapkás kisfiú homokozik. Hamar összebarátkoznak, a sapkás szívesen osztozik a játékain a jövevénnyel, miközben anyukája, egy közeli padról figyeli őket. Nem lévén másik pad a közelben, a nagypapa helyet foglal az anyuka mellett, és miközben a gyerekeket figyelik, szóba elegyednek.
Elújságolja, hogy ötéves göndörhajú kisunokája most van először náluk, mert messze laknak, nagyon messze. Másfél napig utazott az anyukájával, amíg ideértek. A nagyszülők egy közeli tömbházban laknak. Az unoka talpraesett, ügyes kisfiú, aki sok mindenen elcsodálkozik itt. Nagyon ízlik neki nagymami főztje, főleg a krumplis palacsinta. Azt enné éjjel-nappal, házi tejföllel. No és majonézes vinettét meg csirkepaprikást nokedlivel. És a fagyinak is más íze van itt, mint otthon. Az állatkertben is voltak a napokban, de az nem tetszett neki, mert kicsinek találta a kifutókat. Kirándulni is voltak a Szilvásban, s ez a kópé gyerek összefogdosott pár apró halat, most ott tartja őket a szobában egy hatalmas befőttes üvegben. El kellett menni venni nekik haleledelt.
Elbeszélgettek még egy ideig, miközben elégedetten nyugtázták, hogy a két csemete jól kijön egymással. Jó lenne holnap is találkozni, mert a pár hétig itt még vendégeskedő unokának nincsenek itteni barátai. Legalább ragadna rá még pár magyar szó, a sapkás szöszkére meg esetleg néhány angol kifejezés. Meg is beszélik, hogy holnap ekkor, ugyanitt találkoznak, majd az anyuka megkérdezi:
– És hogy hívják a kisfiút?
– Tudja a rosseb, fel van írva egy cetlire, de mindig elfelejtem. Én csak Zsigának szólítom.
