Karcok címmel indítottunk sorozatot a Holnap.ro oldal blogfelületén, heti rendszerességgel olvashatják Schönberg Éva személyes hangulatú jegyzeteit.
Ó, de sokszor elképzeltem, hogy ott sétálok a karnaki templomegyüttes hatalmas oszlopcsarnokában! Belépek az árnyékot adó kőerdőbe, és gyönyörködöm a vaskos oszlopok hieroglifáiban… Kitapogatom a jeleket, hogy saját szememmel győződjek meg a fáraók csodálatos tetteiről… Körbesétálom a gránitból faragott szkarabeusz-szobrot, hogy a hagyomány szerint szerencsés és boldog legyek… Óvatosan, nehogy életre keljenek, megsimogatom a sorban álló, kosfejű szfinxszobrokat… Ücsörgök egy keveset a szent tó partján, ahol az ókori papok végezték rituális tisztálkodásukat.
Számtalan dokumentumfilmet néztem meg, könyveket olvastam és jómagam is összeállítottam egy kiadványt az ókori egyiptomiak lüktető világáról. Fáraók csodaországa…
És eljött a nap, amikor valóban ott álltam a karnaki templomegyüttes kapujában. Meleg volt s én majd összeestem a fáradtságtól, hisz egész éjjel utaztunk. Kora reggel Hatsepszut temploma, utána a Királyok Völgye, majd Karnak.
Az idegenvezető megállás nélkül tolta az információkat, én viszont árnyékot kerestem és legyezővel, ásványvízzel próbáltam elviselhetővé tenni a szaharai forróságot. A szalmakalapom alatt úgy izzadtam, mintha szaunában kókadoznék, megszólalni se volt kedvem. Képtelen voltam a hely varázsára összpontosítani, csak arra koncentráltam, nehogy összeessek a kimerültségtől és a forróságtól.
Elpárolgott a pátosz!
Fásultan botladoztam a gigantikus oszlopok között, reszkető kézzel simítgattam a gondosan kimunkált hieroglifákat, láttam a skarabeusz szobrot, de eszem ágában sem volt hétszer körbeszédelegni, a kosfejű szfinxszobrok felülete tűzforró volt, a szent tó láttán pedig galádul arra gondoltam, de jó lenne beleugrani, felfrissülni…
Hát érdemes nekem álmokat kergetni?
